A második világháború nemcsak a haditechnika és a geopolitika frontján hozott gyökeres változásokat, hanem az emberi sorsokban is. Kevésbé ismert, de annál megrázóbb történet a szovjet női katonáké, akik tízezrével vonultak be a Vörös Hadseregbe, hogy harcoljanak a nácik ellen – és akik közül sokan kegyetlen kivégzések áldozatai lettek, ha német hadifogságba estek. Miért? Mi volt az oka ennek a különös kegyetlenségnek? A válasz nemcsak a háborús brutalitásban keresendő, hanem mélyebben, az ideológiai, kulturális és nemi előítéletekben is.
A Szovjetunió volt az egyetlen ország a második világháború alatt, amely hivatalosan is bevetett nőket a frontvonalban. A sztálini rezsim nem a nemek közti egyenlőségből indult ki, hanem praktikus okokból: 1941-re a Vörös Hadsereg hatalmas veszteségeket szenvedett, és emberhiány alakult ki.
Ezért engedélyezték, hogy több mint 800 ezer nő harcoljon különböző szerepekben:
Mesterlövészek (pl. Ljudmila Pavlicsenko)
Géppuskások, tüzérek
Pilóták (a híres „Éjszakai boszorkányok” egység)
Harctéri orvosok, rádiósok, futárok
A nők bátran és eredményesen harcoltak, de a német hadsereg és propaganda egészen másként tekintett rájuk.
A náci ideológia mélyen megvetette a kommunizmust és a szovjet népeket. A szovjet női katonákról szóló kép különösen torz volt: a náci propaganda szerint ezek a nők „erkölcstelen kommunista szajhák”, akik nem katonák, hanem az „orosz bestialitás” szimbólumai.
Ez a hozzáállás három szinten vált halálossá:
Nemi előítélet – A nők „helye” nem a fronton van – a német katonák lenézték a harcoló nőket.
Ideológiai gyűlölet – A szovjeteket eleve „alacsonyabb rendűnek” tartották.
Propaganda-hatás – A német közvéleményt is kondicionálták arra, hogy a szovjet nőket ne tekintsék emberi lénynek.
A frontvonalakon elfogott szovjet női katonákat ritkán vitték hadifogságba. Ehelyett gyakran helyben kivégezték őket – akár lőszállítókként, akár sebesültként kerültek német kézre. A dokumentumok és visszaemlékezések szerint sokakat:
azonnal agyonlőttek, különösen ha fegyver volt náluk,
megkínoztak és megerőszakoltak előtte,
vagy „árulóként” felakasztottak nyilvános kivégzések során.
Az 1941-es Barbarossa hadművelet idején különösen gyakori volt ez a gyakorlat.
A németek különösen rettegtek a szovjet női pilótáktól. A híres 588. éjszakai bombázóezred – „Éjszakai boszorkányok” néven ismert – régi, zajos kétfedelű gépekkel repült, gyakran motorleállítással közelítve, így hangtalanul csaptak le az éjszaka közepén.
A pszichológiai hatás óriási volt – a német katonák babonás félelemmel beszéltek róluk. Ez a félelem azonban még inkább fokozta a kegyetlen megtorlást elfogásuk esetén.
A női katonák nemcsak a németek brutalitásával szembesültek, hanem saját hadseregükön belül is gyakran bántalmazás és zaklatás áldozatai lettek. A visszaemlékezések szerint:
A női katonákat néha kényszerrel vitték a frontra.
A tisztek közül többen szexuális alávetésre használták beosztottjaikat.
A háború után sokukat megbélyegezték – „elrontott nőnek” tartották őket.
Sokan évtizedekig hallgattak, szégyenből vagy félelemből.
A nácik számára a nő, aki fegyvert fogott, megdöntötte a patriarchális rendet. Nemcsak ellenség volt, hanem szimbóluma is annak, hogy a kommunista rendszer képes átformálni a társadalmat úgy, hogy még a nők is veszélyesek lehetnek.
Ez az ideológiai sokk, amelyet a harcoló szovjet nők jelentettek a náci világkép számára, irracionális, brutális gyűlölethez vezetett.
A szovjet női katonák története sokáig ki nem mondott trauma maradt, főleg Nyugaton. Csak az utóbbi évtizedekben kezdtek kutatók, történészek és filmesek mélyebben foglalkozni velük.
Ma már tudjuk, hogy:
Több mint 2000 nő kapott kitüntetést a Szovjetunióban hősiességéért.
Számos női mesterlövész több száz halálos találatot ért el.
Történetük kulcsfontosságú a nők szerepének újraértékelésében a háborús történetírásban.
A szovjet női katonák sorsa nemcsak háborús fejezet, hanem egy egész korszak tükre is. A németek által elkövetett kivégzések okai mélyen gyökereznek az ideológiai gyűlöletben, a patriarchális félelemben és az emberiesség elvesztésében. Emlékük ma is arra figyelmeztet minket, milyen törékeny az erkölcs, ha az emberiség háborúba süllyed.