2025. május 27., kedd
Hella névnapja
Hella névnapja
A „rezsicsökkentés” kifejezés hallatán sokan fellélegeznek: úgy tűnik, az állam segít, hogy olcsóbban jussunk hozzá az áramhoz, gázhoz, vízhez. Valójában azonban a történet másik fele kevésbé ismert: a kedvezményeket végső soron te magad fizeted meg – csak épp más formában, más zsebeken keresztül.
A rezsicsökkentés alapvetően azt ígéri, hogy a lakosság olcsóbban jut energiához, mint amennyibe az a piacon kerülne. Az árkülönbözetet – amit az állam kedvezményként tüntet fel – a költségvetés állja. Legalábbis látszólag.
A valóságban viszont az állam nem a saját pénzéből fizet, hanem abból, amit adóként, járulékként, fogyasztói árakon keresztül beszed tőled. A rezsicsökkentés tehát nem ajándék, hanem költségátcsoportosítás.
A rezsiszámlán feltüntetett megtakarítás – amely szerint te például köbméterenként 900–1000 Ft-ot spórolsz – egy fiktív, múltbéli árszinthez viszonyít. Valójában a jelenlegi piaci ár a gáz esetében sokszor 100–200 Ft között mozog, ami alapján az „állami támogatás” valós mértéke jóval kisebb.
Ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy egy plazmatévé 3 millió forintról most 100 ezerre lett leárazva – csak épp azt hallgatnánk el, hogy a piacon már rég senki sem árul 3 milliós tévét.
A kormány piaci árstopja torzítja a gazdaság működését. Mivel a lakossági árakat mesterségesen alacsonyan tartják, a szolgáltatóknak máshonnan kell pótolniuk a kieső bevételt.
Ezt részben:
a vállalatokra hárított magasabb árakkal,
a beruházások és fejlesztések visszafogásával,
vagy épp a hosszú távon elhalasztott karbantartásokkal próbálják kezelni.
A cégek pedig ezt a többletterhet beépítik az áraikba, amit te fizetsz meg a boltban: a kenyér, a tej, a szolgáltatások ára már tartalmazza a "kedvezményed" árát.
A rezsicsökkentés gátolja a közműhálózatok fejlődését is. Mivel nincs pénz fejlesztésre, elmaradnak a beruházások az áram-, gáz- és vízhálózatban. Például a napelemek visszatáplálása azért nem működik jól Magyarországon, mert a hálózat nem készült fel a modern technológiákra.
A rezsicsökkentés tehát nemcsak rövid távon költséges, de hosszú távon is visszaveti a fejlődést, amit mindannyian megérzünk – például a gyakori áramszünetekben vagy a nem engedélyezett háztartási napelemekben.
A szakértők többsége szerint a célzott támogatás sokkal hatékonyabb lenne: az állam a rászorulókat segítené valódi kedvezménnyel, nem pedig mindenkinek egyformán ad látszólagos „kedvezményt”, amit végül mindenki megfizet – csak nem a villanyszámlán, hanem az élelmiszerárakon vagy a gyenge közszolgáltatásokon keresztül.
A rezsicsökkentés nem valódi kedvezmény, hanem szemfényvesztés. A „megtakarítás” illúzió, amit te magad fizetsz meg – közvetve, de teljes áron. A hosszú távú következmények – az elmaradt fejlesztések, az inflált termékárak, a torz gazdaság – mind azt bizonyítják: a rezsicsökkentés nem fenntartható, és nem is valódi segítség.
