Dancsó Péter az új Hófehérke filmet elemzi! Szenzációs!

Nézzük, hogy látta Dancsó Péter a 2025-ös élőszereplős hófehérkét!

A klasszikus újramesélve – bátor, vagy elhibázott újítás?

Az új Hófehérke-film próbál túllépni a régi mese keretein. A hercegnő már nem a megmentésre váró ártatlan lány, hanem egy aktív, határozott női karakter, aki maga formálja a sorsát. Ez a feminista szemlélet friss és aktuális lehetne, de sok néző számára mesterkéltnek, erőltetettnek hat. A történet új irányai – például a romantikus szál háttérbe szorítása vagy a herceg gyakorlatilag teljes hiánya – bár előremutatónak szánták, végül sokakban hagytak hiányérzetet.

Szereplők: fény és árnyék

Rachel Zegler játéka egyszerre karizmatikus és bájos, de a karaktere megírása nem ad elég mélységet, hogy valóban emlékezetessé váljon. Gal Gadot viszont a Gonosz Királynő szerepében látványos és meggyőző – néha már-már operaszerű túlzásokkal, de ez kifejezetten jól illik a karakterhez. A mellékszereplők, különösen a digitálisan animált törpék, viszont gyakran váltják ki a nézők zavartságát. A klasszikus, szerethető figurák helyett inkább furcsa CGI-lények jelennek meg, akik sem humorban, sem karakterrajzban nem tudnak felérni elődjeikhez.

Látvány és zene – hol találkozik Broadway és fantasy?

A film vizuálisan lenyűgöző, legalábbis első pillantásra. A jelmezek gazdagok, a díszletek meseszerűek, a CGI viszont helyenként kizökkentő. Különösen a törpék esetében nehéz eldönteni, hogy karikatúra vagy komoly karakterábrázolás szándéka húzódik meg mögöttük. A filmzene azonban pozitívum: a Pasek & Paul szerzőpáros új dalai friss lendületet visznek a történetbe, és ügyesen illeszkednek a Disney Broadway-hangulatú újgenerációs filmjeinek sorába.

A bukás okai – túl sok szándék, kevés varázslat?

A film nemcsak a kritikusokat osztotta meg, hanem a mozipénztáraknál is kudarcot vallott: több mint 240 millió dolláros költségvetésével szemben világszerte alig hozta vissza a ráfordításokat. Ehhez hozzájárulhattak a film körüli politikai viták, Rachel Zegler nyilatkozatai, valamint a remake koncepciója körüli általános fásultság. Úgy tűnik, a közönség egyre kevésbé vevő az ikonikus mesék modernizált, de lelkületükből kiüresített újraértelmezésére.

Összegzés: tanmese a remake-ek határáról

Az új Hófehérke-film tanulsága kettős. Egyrészt fontos, hogy a klasszikus történetek új értelmezést kapjanak, hiszen ezek tükrözik a társadalmi változásokat. Másrészt viszont az újítás nem járhat a mese szellemiségének teljes feladásával. A Disney ezúttal elvétette az arányokat: a modernségért cserébe elveszett a varázs. A film így nem válik klasszikussá, legfeljebb vitaindító példává arra, meddig érdemes elmenni egy remake esetében.